Az erdőfürdőzés gyakorlata, bár már négy évtizede elindult Japánból, csak az elmúlt években érte el hazánkat. Így a shinrin-yoku kifejezés (az erdőfürdő japán neve) egy idegenből újonnan átvett szavunk – ebből adódóan helyesírására vonatkozóan szigorú szabályozás még nem született. Az MTA és az ELTE nyelvészei segítségével azonban sikerült rendet tenni a szó helyes írásmódjával kapcsolatban.
Van szerencsém személyesen ismerni Magyarország első képzett erdőfürdő-vezetőjét, aki a témában (szintén magyarországi elsőként) könyvet írt. S még abban a megtisztelő feladatban is lehetett részem, hogy könyvét korrektúrázzam.
Mikor Bach Éva: Az erdőfürdő eszköztára című könyvén korrektori munkám megkezdtem, s nyelvtani szempontból vizsgálni kezdtem a témához kapcsolódó szavakat, azzal szembesültem, hogy a shinrin-yoku kifejezés többféle írásformában, változatban bukkan fel könyvekben és webes felületeken.
Azt tapasztaltam, hogy a “japánosabb” formájában “sh”-s a Shinrin szó és “y”-nal kezdődik a Yoku, és ebben az esetben mindkettő nagy kezdőbetűs. A “magyarosabb” forma “s”-sel írja az első tagot és “j”-vel kezdi a másodikat. Mindkét esetben kötőjeles a forma. Tehát: Shinrin-Yoku és sinrin-joku. Ezeket az alakokat könyvekben láttam, olvastam, webes felületen pedig találkoztam ezek kötőjel nélküli alakjával is, illetve előfordul, hogy a kis és nagy kezdőbetűs, az „sh”-s, „y”-os és „j”-s alakok következetlenül keverednek.
Éreztem, hogy utána kell járnom, melyik a helyes alak.
Első körben az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvi tanácsadó szolgálatához fordultam. Készséggel válaszoltak, azonban mivel (saját bevallásuk szerint) nem szakértői a témakörnek, azt javasolták, forduljak az ELTE japán tanszékéhez. Így is tettem. Választ tőlük is kaptam, azonban önszorgalomból még az ELTE BTK Távol-keleti Intézetét is felkerestem, s csak mindezek után éreztem azt, hogy „összeállt a kép”.
Három tudományos intézet felől három „mozaikkockát” kaptam, melyek együttesen adtak végül megnyugtató választ. Ezek tartalmát összegezve adom most át.
Szakmai szövegekhez elsősorban az alábbi, nemzetközileg is használatos formát javasolják:
shinrin-yoku
Figyeljünk minden részletre!
- mindkét tag kis kezdőbetűs (természetesen, ha a szó a mondat elején áll, az első tag nagy kezdőbetűs)
- „sh”-val indul az első tag, „y”-nal a második tag
- a tagokat kötőjellel kapcsoljuk
- kurzív (azaz dőlt betűs) szedés javasolt
Általános ismeretterjesztésre használható a magyar átírás:
sinrin-joku
- mindkét tag kis kezdőbetűs (természetesen, ha a szó a mondat elején áll, az első tag nagy kezdőbetűs)
- „s”-sel indul az első tag, „j”-vel a második tag
- a tagokat kötőjellel kapcsoljuk
- lehet kurzív vagy álló
Ezek tehát az idegenből átvett kifejezésre vonatkozó legfontosabb tudnivalók.
Az erdőfürdő szóból alkotott összetételek helyesírása
Egy gondolat erejéig még fontosnak tartom, hogy a shinrin-yoku magyar megfelelőjéről, az erdőfürdő szóról is beszéljünk, hiszen ez is új keletű.
Az erdőfürdő főnév, két tagból áll (erdő+fürdő), tehát összetett szó.
Hogyan írjuk helyesen az erdőfürdő+séta vagy erdőfürdő+vezető stb… alakokat?
Mivel az eredeti két taghoz jön még egy harmadik tag, úgynevezett többszörös összetételt kapunk. Többszörös szóösszetételeknél pedig már számolnunk kell a szótagokat: 6 szótagig egybeírjuk a szót, afölött pedig kötőjelet kell alkalmaznunk a két fő összetételi tag határán.
Ennek eredményeként a helyes írásmód tehát:
erdőfürdőséta
(éppen hat szótag, így még egybeírjuk)
és
erdőfürdő-vezető
(hét szótag alkotja, így már kötőjelet alkalmazunk)
Egészségünkre!
Köszönöm figyelmedet, s együttműködésedet nyelvi értékeink megőrzésében!