A napokban egy kedves ismerősöm azzal a kérdéssel fordult hozzám, kell-e vesszőt tenni a hogy kötőszó elé az alábbihoz hasonló mondatban:
Visszaemlékezett édesanyja szavaira, vagyis(,)* hogy jót tenni jó.
A kérdés érdekes, a választ pedig viszonylag könnyen megadhatjuk a helyesírási szabályzat 262. szabálypontja alapján.
De előbb nézzük meg, miért érzünk bizonytalanságot a kérdéses mondat esetén!
A kérdés két okból merülhet fel:
- Egyrészt, mert már nagyon belénk rögzült, hogy a hogy kötőszó elé vesszőt kell tennünk.
- Másrészt pedig, mert ráérzünk arra, hogy ebben a mondatban a mellékmondat értelmező jelzői mellékmondat.
Miért befolyásol ez utóbbi?
Mert az értelmező jelzői mellékmondatoknál gyakrabban előfordul, hogy egy utalószó is beékelődik a két tagmondat közé.
Például:
Formálni tudjuk nézőpontját, azt, hogy miként gondolkozzon hasonló esetekről.
Sokat segíthetünk a hozzáállásunkkal, azzal, hogy pozitívan gondolkodunk róla.
Visszaemlékezett édesanyja szavaira, arra, hogy jót tenni jó.
Ezért lehet tehát az az érzésünk, hogy a vagyis hogy esetében is vesszőt kéne tenni…
Velem vagytok még?
Akkor lássuk végre, mit is mond a 262. szabálypont!
„Ha a tagmondat közbeékelődése miatt vagy bármi más okból két kötőszó kerül egymás mellé, csak az első elé teszünk vesszőt.”
Tehát kell vessző a vagyis és a hogy szavak közé?
Nem kell, mert ez két kötőszó, míg az azt, hogy / azzal, hogy / arra, hogy esetében utalószó és kötőszó találkozik.
Ebből következően pedig a helyes írásmód:
Visszaemlékezett édesanyja szavaira, vagyis hogy jót tenni jó.
Mindezekből még az is következik, hogy ha a vagyis hogy kapcsolatot tartalmazó példamondatunkba beletennénk az utalószót, akkor így mutatna:
Visszaemlékezett édesanyja szavaira, vagyis arra, hogy jót tenni jó.
Ekkor pedig megelégedetten nyugtázhatjuk, hogy kitehettük a vesszőt a hogy kötőszó elé. 🙂
Egészségünkre!
Köszönöm figyelmedet, s együttműködésedet nyelvi értékeink megőrzésében!