A napokban hallgattam egy beszélgetést, melyben kijelentették, hogy ahogyan szükségtelen megjegyeznünk telefonszámokat, mert elő tudjuk keresni a megfelelő helyről, ugyanúgy felesleges a helyesírást megtanulni, mert a helyesírás-ellenőrző úgyis kijavítja a hibákat.
Én továbbra is azt állítom, veszélyes ezt ilyen könnyelműen kijelenteni. Egy sor ellenpélda mutatkozik ugyanis. Ahogy ezt a bejegyzést írtam például, először szándékosan kötőjel nélkül írtam a helyesírás-ellenőrzés szót. Nevezett program pedig jóváhagyta…
De egy sor olyan eset is lehetséges, hogy a szó maga helyes a mondatban – s így jogosan nem jelez a program –, de tartalmilag akár egészen extrém módon mást jelent, mint amit közölni volt szándékunk. Ismerjük, ugye, a viccet: vidd ki vagy idd ki…
A finomabb különbségekről pedig, melyek a vesszők értelmezési szerepéből adódnak, már ne is beszéljünk (talán majd egy külön posztban), csak egy példát mutatok:
barna kalapos hölgy
barna, kalapos hölgy
Eszembe jutott egy szövegrészlet is, melyet korábban már megosztottam, de épp ide illik, ezért újra megmutatom.

